1

Történelmünk

 

 

Történelmünk

Névadónk

Igazgatóink

 

 

Névadónk

A Fáy család eredetéről

Fáy András élete

Fáy András élete és munkássága

Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról

Fáy Tündének, a Fáy Társaság titkárának köszöntője

 
 
A Fáy család eredetéről

Iskolánk dísztermében sokan gyönyörködtek már a történelmi tárgyú festményben. A képen IV. Béla nemesi címet adományoz a Fáy család alapítóinak.

Ismerkedjünk meg a krónikával...

Rugach székely vitéz II. Endre király közvetlen közelében élt, és elkísérte őt a szentföldi kereszteshadjáratba is, ahol 1217-ben elesett. Felesége - Eldora - Bánk bán húga volt! Két gyermeke született Rugachnak és Eldorának: Don és Barnabás. Ők 1242. április 12-én a muhi csatában átadták lovukat a tatárok elől menekülő IV. Bélának, és ezzel megmentették az életét.

A Révai Nagy Lexikona (7. kötet, 217. oldal) ezt írja az eseményről:

"Fáy(fáji) abaújvármegyei család, őse Rugacs, állítólag székely származású vitéz, ki II. András oldalán a Szentföldön (1217) esett el. Fiai, Don és Barnabás, 1241. a muhi csatában úgy mentették meg a futó IV. Bélát, hogy kidőlt lova helyett egyikük saját lovát adta alája, míg maguk a holttestek közé lapulva várták be a mongol hadak elvonulását. A király 1243. Abaúj vármegye Fáj nevű földjének odaajándékozásával jutalmazta meg hűségüket s ebben V. István is megerősítette őket. Don fia, Orbán 1292. már Fáynak nevezte magát."

IV. Béla király "Támasszátok fel a hazát!" (Resurgite Patriam!) szavakkal adta át a birtokjogot és nemességet tartalmazó oklevelet.

 Vissza a lap tetejére

Fáy András élete

Dr. Dombi Alice: Egy gyakorlatközpontú pedagógus FÁY ANDRÁS (Gyula, APC - Stúdió, 1997.) című műve 9-16. oldalának felhasználásával.

A könyv a Fáy Társaság ajándékaként 1997. november 4-én került iskolánk könyvtárába.

I. A dolgoknak kezdete

Azaz tények és adatok Fáy András életéből, az indíttatások

Fáy András 1786. május 30-án született Kohányban, Zemplén vármegyében. Atyja László, a család eredetét a tatárdúlta Magyarország idejéig tudta visszavezetni, amikor egyik őse a Muhi csatában lovát a menekülő királynak felajánlotta, aki ezért a tettért nemességet és Fái községet adományozta a családnak. Édesanyja Szemere Krisztina is ősrégi, nagy múlttal bíró családból származik, akinek szülei nagy szerepet játszottak a kis András neveltetésében.

Mindkét család őrizte a hagyományokat, az ősök mintáit állította a gyerekek elé, arra nevelték őket, hogy eszüket, képességeiket a haza javára fordítsák.

Mikoron apja a Pest megyei Gombára költözött, a gyermek András a Szemere nagyanya védőszárnyai alá került, aki nagy gyengédséggel és kényeztetéssel nevelte. Ezt ki is használta, de nem váltak ezek az évek kárára, mivel a világ dolgai iránti érzékenységét kifejlesztették, s megalapozták azt az egyre erősebbé váló törekvést: használni a hazának, emberiségnek.

A boldog gyermekkort csakhamar erős korlátozás váltotta fel, a sárospataki iskola lett lakóhelye.

Első nevelői közül kiemelkedik Kovács István alakja, akinek jótékony hatása alatt az ifjú Fáy kedélye és értelme szépen fejlődött. Tanulótársai közül hamar kitűnt, így pl.12 éves korában, 1798-ban egy hétig helyettesítette Gellei János tanítót, társai és az "iskolavisitatorok" megelégedésére.

A német nyelv elsajátítása végett négy évig a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, ahol barátságot kötött Szemere Pállal. Itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel, akinek határtalan tisztelője volt. Neki ajánlotta 1807-ben megjelent első Bokréta címet viselő verseskötetét. Kazinczy nagy örömmel fogadta az első zsengéket, jobbító tanácsaival pártfogólag támogatta az ifjút.

A pozsonyi évek után - ahol már hallgatóként belekóstolt az országgyűlés életébe is-, ismét visszatért Patakra, hogy jogot tanuljon. Tanárai között Rozgonyi Józseftől a bölcsészetben nyert alapos oktatást, s a híres, neves Kövy Sándor professzor pedig a jogi tudományokba vezette be. Ő volt az, aki Fáy Andrásban a gyakorlatias beállítódást erősítette, amit mind jogászként, politikusként, mind az élet minden területén érvényre juttatott.

1804-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten, a kiválóságok között emlegették. Mégsem merült fel, hogy ügyvédi pályára menjen. Atyja támogatta irodalmi elgondolásait. Törekvéseit önéletírásában imigyen fogalmazza meg:

"...mi visszaemlékezéseimnek egyik főgyönyörét képezi, hogy gróf Széchenyi Istvántól és Kazinczy Ferenctől kezdve, le egészen a legújabb politikai, irodalmi és társadalmi notabilitásokig, mindnyájának részint bizalmát és méltatását, részint belső barátságát voltam szerencsés bírhatni".

Lelkületére nagymértékben hatottak Sterne, Swift, Fielding, Rabelais írásai, amelyek első zsengéire rá is nyomják bélyegüket. Később megismerkedve Schiller műveivel, Wieland írásait fordítva, egy érzelmességtől mentes stílust alakít ki.

A magyar irodalmi világ éltető lelke ebben a korban Teleki László királyi táblabíró volt, akinek házában összegyűlt a haladást képviselő művészek színe-java. A kedélyes estéken Fáy András nem egyszer humoros és dévaj verseket mondott a társaság felvillanyozására, melyeknek sokszor intő tartalmuk is volt.

1811-ben Gombára költözött, szolgabírája volt a vármegyének. Emellett is folytatja irodalmi ténykedését, többek között ekkor írja Próbatételek (1816) c. pedagógiai munkáját.

Ha élete fonalát nagy vonalakban követjük tovább, akkor a következő állomás - miután főszolgabíróvá nem választják meg -, falusi birtoka, ahol gazdálkodással, elmélkedéssel tölti idejét. Ekkor jön rá arra, hogy az ellentétes nézeteket valló táborok a vitatkozások hevében mindig elvétik az igazságot. Úgy véli, meg kell tanítani az embereket arra, hogy érveljenek, de engedjék magukat meggyőzni is, s a vak düh és az ellenségeskedés ne befolyásolja a reális döntéseket.

Fáy a 20-as években már Pesten él, s beleveti magát a politikai élet küzdelmeibe. Feleségül veszi nevelt lányát Sziráky Zsuzsikát, aki egy életen át hű társa lesz a nála jóval idősebb írónak.

Nem tartozott az igazi politikusok közé, inkább a társadalmi és gazdasági téren kívánta a megújhodást. Széchenyi Istvánnal vállt vállhoz vetve küzdenek a megújhodásért. Fáy András az, aki Széchenyi eszméit népszerűsíti. Különösen Pest megye gyűlésein tett ezért sokat, de e nagy egyéniséggel szemben is megőrizte a függetlenségét. Nem egy kérdés merült fel, amelyben nem értettek egyet, de mindketten az "ügyet" tartották fontosnak, s nem a személyes vitát. Ez történt a Kelet Népe vitában is. (Széchenyi: Kelet népe c. röpiratának néhány olyan pontjára tesz Fáy megjegyzést, melyben nézeteik eltérnek. Kelet népe nyugaton c. röpirata a haza sorsáért aggódó gyakorlatias embert állítja elénk.)

Széchenyi egyik beszédében azt mondta: sokat tanult Fáy Andrástól, különösen meséiből. Fáy gondolatai alapján Széchenyiben felébredt a reformátori buzgalom, s az ő eszméi új gondolatokat indítottak Fáy Andrásban. Bélteky ház c. regénye pl. Széchenyi Hitelének hatására készült. Az ifjú Bélteky a jövő, az idősebb a múlt idők magyarját személyesíti meg. A regény pedig az író jelenét ábrázolja, amikor a két egymással ellentétes nézet összecsap. A regény meseszövése nem mentes a túlzott érzelmességtől, de az biztos, hogy ebben a forrongó korszakban nagy hatása volt.

Fáy András nevelési eszmék iránti érdeklődését is erősíti Széchenyivel való kapcsolata. Mindketten úgy vélték, hogy egy nemzet akkor emelkedhet igazán az európai nemzetek sorába, ha tudás és műveltség tekintetében elöl jár. Ehhez az szükséges, hogy az oktatás és nevelés színvonalát emeljék. Széchenyi István így fogalmaz:

"...ki hazája és honfitársai iránt akar magának érdemeket szerezni, annak a nyilvános közoktatást, a nemzeti iskolát kell alapul vennie."

Mindketten azt vallják, hogy Magyarország jövője az átalakulás szellemében nevelt nemzedéken alapul. Olyan fiakon, akik igazi műveltséggel rendelkeznek, amely nemcsak az ismeretek sokaságában, a gondolkodás erejében és a tehetségek fejlesztésében áll, hanem a lélek és kedély képzésén, a jellem határozottságán alapszik. Így kapcsolódik össze nevelés és oktatás szinte elválaszthatatlanul, amelynek szinte minden kérdését górcső alá vette Fáy András.

Írásaiból a küldetéses ember alakja bontakozik ki. Azé az emberé, aki vállalja nézeteit, küzd azokért, szembeszáll az álokoskodókkal, érvel, magyaráz, kifejti mondanivalóját, lelkesedik, elbizonytalanodik, majd felocsúdva, újra küzdeni kezd. S teszi mindezt végtelen alázattal, a jobbítás igényével és példamutató szerénységgel.

Politikai tevékenysége idején novellaírói működését is folytatta, de figyelme kiterjedt az egész magyar közéletre. Ha sokszínű egyéniségét jellemezni akarjuk, felsorolhatjuk mindazt a területet, amelyen tevékenykedett. Ő írta az 1800-as években az első "Bokréták"-at, az első regényt, majd színdarabokat. Ő kezdte el szintén az 1800-as évek kezdetén a magyar nyelvű verselést, hogy a gyakorlatban valósítsa meg Kazinczy nyelvújító mozgalmát. Mesemondóként írásainak fő célja a nép nevelése volt. Példák és minták állításával kívánt mindenkit ösztönözni a jobb választására.

Közgazda és bankár is volt egyúttal, ő valósította meg Széchenyi István hiteleszméit a gyakorlatban. Megalapította s az 1840 január 11-ei nyitáshoz maga gyűjtötte össze kis befektetőktől a 40 ezer forintnyi alaptőkét a Pesti Hazai Első Takarékpénztárhoz.

"A honi reform teendőire nézne az első eszmét, akaratot, önelszánást Fáy András meséi ébresztették bennem"

- vélekedett Széchenyi, amely elsőbbségi jogot Fáy imigyen hárítja el magától:

"Mi Széchenyihez képest csak szatócsok vagyunk, ő a nagykereskedő."

1847-ben Életbiztosító Intézet létesítésére tesz javaslatot.

Megérdemli az első magyar statisztikus címet is, hiszen az "Adatok Magyarország bővebb ismertetésére" c. munkájában tíz év (1837-1846) halálozási adatait dolgozta fel reprezentatív adatfelvétel segítségével. Értéke, hogy - mai szóval élve - korrelációs összefüggésekre is rávilágít.

Színházszervező és színi igazgató is volt, színi kritikáival egész színházi "forradalmat" indított.

Még hosszasan sorolhatnánk munkásságának területeit, de minthogy nem ezt a sokoldalúságot akarjuk bizonyítani, itt pontot teszünk a felsorolás végére.

A szabadságharc kitörésekor aggódva szemléli, hogyan megy tönkre mindaz, amiért annyi kitartással, lelkesedéssel küzdött. Tevékeny szerepet nem vállal a forradalomban, az ötvenes években az irodalomban keres vigasztalást. Élete végéig megmarad teljes szellemi épsége, munkakedve.

1864. július 26-án bekövetkezett halála gyászba borítja az egész országot.

 

Vissza a lap tetejére

Fáy András élete és munkássága

Írta: Csókás Máté a Németh László Gimnázium XI. évfolyamos tanulója




A korszakról röviden (17721867)

A XVIII. században megindult folyamatok révén olyan folyamatok indultak meg, amelyek lényegesen meghatározták a következő évszázad történelmét. A folyamat két okra vezethető vissza, amelyek szoros kapcsolatban állnak egymással.

A korszak Európájában - elsősorban nyugaton - a tudományok fejlődése hatalmas léptéket vett. Ennek alapja az volt, hogy az "Újkor" embere felismerte a feudális állam idejét múlt rendszerét, majd megszabadulva annak kötelékétől gondolkodni akaró és tettre kész ébredező polgár vált belőle. A különböző felfedezések egymást érik, a korszak nagy tudósai kidolgozzák a klasszikus mechanika és az általános fizika alapjait. E tényekre, számításokra alapozva fejlődik a csillagászat, a földrajz, a kereskedelem és a hajózás. A tengeri hatalmak több expedíciót is küldenek, hogy feltérképezzék a Föld még fehér foltjait és a felfedezők nyomában a gyarmatosítók, és kalandorok tömegei lepik el a világ tengereit. Előtérbe kerül a pénz, mert most már pénzért minden megvásárolható lesz, fejlődik az ipar - különösen Angliában - s kialakul a kapitalista tőkés rendszer.

A művészet is fejlődik, amiben előtérbe kerül az élményszerűség kifejezése és az élet valóságszerű ábrázolása. A kor művészei a műveikben mondanivalójukat sokkal színesebben, többrétűen és többértelműen tudják ábrázolni. Hiszen az emberek előtt hatalmas távlatok nyílnak meg, s a felvilágosult polgári gondolatok szétterjednek egész Európában. Az eszmei irányzatok "fellegvára" Franciaország és a nyugat, ahol olyan nagy filozófusok és írók tevékenykednek, mint Voltaire, Didrot, Goethe, Helvetius, Kant és Rousseau, akik a józan ész nagyságát, és a természet adta emberi jogokat hirdetik.

E szellemi irányzat nyomán tört ki 1789-ben a francia forradalom, amely végleg leszámolt a polgárság ellenségeivel, a nemességgel és az egyházzal, tehát a feudális monarchia rendszerével; hogy a feudális kiváltságosok, az arisztokrácia hatalmát a pénz arisztokratái, a nagypolgárság képviselői vegyék át.

Az Elbától keletre azonban még virágoznak a kései feudalizmus rendszerei, a jobbágyfelszabadítás még késik, nincs jelentős polgári réteg, és a francia forradalom eszméi csak a műveltebb körökben terjednek el.

Magyarországon a helyzet siralmasan elmaradott a nyugathoz képest. A Rákóczi-szabadság harc bukása után Magyarországon gyors népességnövekedés indul meg, amihez nagyban hozzájárul más népek betelepülése is a török kézről felszabadult területekre (pl. németek, románok stb.). Az ipar és a gazdaság fellendülése lehetetlen, mert visszaállították a céhes rendszert, aminek következtében a szegénység hatalmas méreteket ölt. Az arisztokrácia osztrák hű, s a köznemesség és az elszegényedett nemesség érdekeit kényükre alakíthatják.

Ilyen országot örököl meg anyjától a felvilágosult, de türelmetlen II. József, a "kalapos király". II. József a felvilágosodás eszméin nevelkedett, és módszeresen készült a kormányzásra, célul tűzte ki, hogy egy egységes polgárosodó német nemzetállamot fog létre hozni. Intézkedéseiben korlátozza az egyház befolyását és hatalmát, átszervezi a közigazgatást, védi a jobbágyok érdekeit, és arra készül, hogy a nemességet adózásra kényszerítse. Legfontosabb rendeletei közé tartozik, hogy a németet teszi meg hivatalos államnyelvnek. Eme intézkedések a tartományokban, különösen Magyarországon általános elégedetlenséget váltanak ki, mert a nemesség ún. sarkalatos jogait támadják a rendeletek. A helyzet annyira súlyos, hogy a betegséggel küzdő József kénytelen visszavonni rendelkezéseit, amit halálos ágyán egyetlen tollvonással meg is tesz.

A magyar művelődés- és irodalomtörténet első, tudatos világi, filozófiai alapú mozgalma a felvilágosodásban csak lassan bontakozik ki, de a nyelvművelésben és az irodalomban talál majd magára igazán.

A magyar felvilágosodást 1772-től számítjuk, ekkor jelenik meg Bessenyei György első írása. Bessenyei Mária Terézia testőreként ismerkedett meg Bécsben a felvilágosodás eszméivel, műveiben az irodalom átszervezésére és a magyar nyelv megújítására tesz gondolatot, amelyek mintegy útmutatók lesznek alkotó társainak és utódjaiknak a XIX. században. Bessenyei mellett, a cselekvőkész Batsányi János a legjelentősebb költő hazánkban ekkor, aki több versében is megjósolja az elkövetkező világ mélyreható változásait (pl. "A francia változásokra" c. versében).

E korba született bele Fáy András.

Fáy András élete (17861864)

Fáy András 1786. május 30-án, a Zemplén megyei Kohányban született. Földbirtokos, előkelő református családból származott.

Apja, László, a család eredetét 1241-ig fel tudta vezetni, amennyiben akkor történt, hogy őse, Rugacs vitéz a Sajó mellett végbement szerencsétlen ütközet során a saját lovát ajánlotta fel IV. Béla királynak, maga pedig élete kockáztatásával a véres hullák közé feküdt, s a leszálló éj leple alatt menekült" - írja Findula Imre tanulmányában a Fáy családfa eredetéről. Ennek ellentmond ugyan Révai Nagy Lexikona, mi szerint Rugacs a Muhi vereség idején már több éve halott volt, mert II. András oldalán harcolva a Szentföldön hősi halált halt. De fiai Don és Barnabás harcoltak IV. Béla oldalán, s ők mentették ki a tatár veszedelemből, amiért 1243-ban birtokot kaptak Abaúj vármegyében, majd V. István a király iránti hűségükért megerősítette helyzetüket. Don fia Orbán már Fáynak nevezte magát. A családban később az a legenda vált ismertté, hogy miközben a vitézek menekítették a királyt, nyílvesszők találták el őket, és ekkor a feljajdultak, hogy "Fáj, fáj", s ezért IV. Béla a nemesi oklevelek átadásakor a "Fáy" nevet adományozta nekik.

Az ifjú Fáy a legjobb református iskolákon tanult hét éves kora óta, megfordult Sárospatakon, majd Pozsonyban végezte el iskoláit, ezután Pesten jurátus lett belőle. Pozsonyban négy év alatt elsajátította a német nyelvet (17981802), itt ismeri meg a korabeli német költészetet, amelynek hatására kezd el foglalkozni az irodalommal, de még csak mélabús verseket írogat. Az ügyvédi diploma megszerzésével nyolc évig Pest megye szolgabírója lesz (1810 és 1818 között), majd hivataláról lemondva birtokára vonul vissza és az irodalomnak él.

Birtokán széleskörű és hathatós irodalmi tevékenységet fejt ki a magyar színészet, iskolázás, a protestáns egyházi élet, s általában minden kulturális mozgalom terén. A húszas évek elején Fáy felköltözött Pestre s a Józsefvárosban vett lakást a Stáció utcában. Itt találkozott a reformkor első nagy nemzedékének legjelentősebb képviselőivel: Vörösmarty, Kölcsey, Kazinczy, Vitkovics Mihály és Kisfaludy Károly állandó vendégei voltak, s velük beszélte meg reformgondolatait, s vitatták meg egymás irodalmi műveit. Fáy első irodalmi művét - a kornak megfelelően - elküldte Kazinczynak még 1807-ben, s még abban az évben megjelenik a "Bokréta" című dalokat, verseket és epigrammákat tartó gyűjteménye. Irodalmi művei közül elsősorban meséi említendők, amelyeket prózában írt eredeti leleménnyel, élettapasztalatokon alapuló bölcsességgel, velős magyar nyelven.

1818-ban egy pedagógiai tárgyú tanulmány után, közzéteszi a "Friss Bokréta" c. összeállítást, amiben az olvasóközönséget elkápráztatja a "Különös Testamentum" c. elbeszélésével. "E humoros elbeszélés - alakjainak találó rajzával, a történet reális színeivel s a műben érvényesülő eleven stílusával - új korszakot nyit meg a magyar irodalom elbeszélői fejlődésében." - írja róla Badics Ferenc.

1820-ban, Bécsben megjelenteti "Fáy András eredeti meséi és aforizmái" meséket és elbeszéléseket tartalmazó gyűjteményét, amit 1825-ben "Fáy András újabb eredeti meséi és aforizmái" követ. A kibővített és átdolgozott harmadik kiadás már 300 mesét és 63 aforizmát tartalmaz, ami elnyeri a "Marczibány-jutalom" díjat és a vele járó 400 Ft-ot. Meséi egészen sajátos színt hoznak a magyar irodalomba. A novellisztikus elemek, az alakformáló és helyzetteremtő készség, az anekdotikus előadásmód kitűnő írói képességre vallanak.

"Fáy jól tudta, hogy a víg s különösen humoros mű alkotása sokkal nehezebb, mint a komolyé, mert az (értsd: humor) higgadt világnézetet, mindenoldalú emberismeretet és erős kedélyt kíván. Műveiben híven, megragadóan tudta rajzolni a komoly érzelmeket és erősebb indulatokat. A víg szeszély felhat a világ eszméjéig, csekélységeknek tekintve minden emberi viszonyokat (...) s ártatlan gyermeteg kedéllyel játszik azokkal így megerősödik bennünk a meggyőződés, hogy Fáyban született meg az első magyar humorista." -  írja róla néhány évvel Fáy halála után Koltai Virgil.

A mesék szinte kivétel nélkül politikai vagy erkölcsi tanulságot fejeznek ki. E művek Széchenyire nagy hatást gyakorolnak, s elnyerték tetszését.

Fáy otthonosan mozgott a pedagógia területén is. Jelentősebb írásai témája a nőnevelés kérdése. Mint Széchenyi lelkes híveként, buzgó, önzetlen szellemének elismeréseként az Akadémiának tiszteletbeli tagjává választották. Több éven keresztül a "Kisfaludy Társaság" igazgatója volt, a tagokkal leggyakrabban fóti szőlőskertjében találkozott. Szívélyes barátságot kötött Vörösmartyval és Kisfaludy Károllyal, akiket gyakran vendégelt meg mind Pesten, mind Fóton.

  Fáy munkásságának második részét teljes egészében lekötötte a politikai közéletben vállalt szerepe ebben az időben, ugyanis mint pest megyei táblabíró részt vett az 1825-ös országgyűlés ülésein, ahol barátságot kötött Széchenyivel, majd támogatását elnyerve több reform javaslattal állt elő. Fáyt a nyilvánosság először, mint írót ismerték meg, de a politikai téren véghez vitt társadalmi és politikai gondolatai és véghezvitt cselekedetei jelentősebbnek bizonyultak. Ehhez nagy segítséget nyújtott korábbi hivatali tapasztalati, valamint a nagy gyakorlati érzéke és az események iránti nagy fogékonyság. Fáy felismerte, hogy az ország, ha be akar illeszkedni az európai kereskedelembe, hogy fel zárkózzon a Nyugathoz képest, akkor egységes politikai frontra van szüksége Pesten, mind Fóton.

Mint, a kor többi reformgondolatú gondolkodója azonban arra is rájött, hogy a polgárság előretörése a jobbágyfelszabadítás nélkül lehetetlen. Ezért az 1825-ös országgyűlésen javaslatokat tett, melyeket pontokba szedve így néznek ki:



* Kultúra megteremtése, ápolása,
* A szabadipar engedélyezése, a kereskedelem kibővítése,
* A közigazgatás átszervezése,
* Az első takarékpénztár felállítása.

A '20-as '30-as évek elejével elérkezik a politikai cselekvés korszaka, Európa-szerte forradalmak rázzák meg a Szent Szövetség rendszerét. Magyarországon felpezsdül az élet, az irodalom már nemcsak tudomány, hanem szórakozás is. Kisfaludy Károly vígjátékai és Fáy András elbeszélései első hírmondói ennek a törekvésnek, műveikben már a magyar társadalmi valóság alakjai és színei jelennek meg. A 30-as évek elején újult erővel és határozattan törnek a cél felé. Széchenyi a "Hitel", "Világ" és a "Stádium" című főműveit ekkor írja. Széchenyi sürgeti, ösztönzi a nemességet, arra késztetve, hogy lássák be az ország gazdasági lemaradását és szűrjék le belőle a szükséges politikai következtetéseket. Fáy és Széchényi barátsága ekkor kezdődik meg, és egymást a továbbiakban lelkesen támogatni is fogják.

A politikai életnek jelentős lökést ad még az 1830-as év eseményei, a francia és a lengyel forradalom, majd az azt követő '31-es kolerajárvány és lázadás is. A parasztok körében ugyanis eddig is hatalmas elégedetlenség volt, az általános elszegényedés (zselléresedés) miatt, s a járvány elkeseredettségüket csak fokozta. Végül arra a következtetésre jutotta, hogy uraik "tervelték ki" a járványt - ehhez a császári udvar ügyes intrikázása is hozzájárult, mert így a reformerek ellen sikeresen kijátszhatták a tanulatlan parasztokat.

Az 1832-ra összehívott országgyűlésnek az ellenzéke kérvényezi az önkéntes örökváltság elfogadását és a jobbágyterhek csökkentését, amit még a felsőház konzervatív és lojális főurai is elfogadnak, mert a kolerafelkelés emléke még eleven élt bennük. Fáyt eközben 1834-ben Pest megye követének választják, s a reformellenzék oldalán hevesen részt vesz a gazdasági és kulturális vitákon. "Ám eközben, a radikálisok Lovassy vezetésével, a jurátus ifjak felforgató császárellenes tüntetéseket szerveztek, ill. nem hagyták szóhoz jutni a konzervatívnak tartott képviselőket és nagy hangon, felforgató beszédeket mondtak minden kávéházban" - írja Findula Imre. Az igazság kedvéért azért meg kell említenem, hogy ez nem teljesen így történt, s ezzel ő is tisztában volt, csak úgy, mit Koltai vagy akár Badics. Eme élet és korrajz írók a dualizmus korában, a békebeli Magyarországon éltek és alkottak. A tanulmányaikban nem írhatták le nyíltan, hogy a birodalmi titkosrendőrségnek milyen szerepe volt az ügyben, illetve az udvar intrikáiból is csak kis mértékkel szólhattak. Koltai Virgil ugyan leírja, hogy a "Lovassy és társai katonai karhatalommal többen elfogattak".

De mi is történt eddig? Az országgyűlés egy esetleges újabb lázadástól tartva sürgette a jobbágyfelszabadítást, s ezt a felsőházban is elfogadták, s elküldték a terveket a királynak. A király, az agg és erősen konzervatív I. Ferenc azonban minden eszközt bevetett, hogy az eredményeket megváltoztassa. Birodalmi ügynökök járták a falvakat, és az elszegényedett nemeseket, a bocskoros nemeseket lepénzelték vagy leitatták, hogy változtassák meg a követ utasításait, s így sok reformer konzervatív utasítást kapott. Ám a királynak ennyi nem volt elég, s koncepciós perekbe fogták a fiatalság vezető egyéniségeit Lovassyt és Kossuthot. (Kossuthról személy szerint egyetlen könyv sem említ egyetlen adatot sem 1848 előtt) Fáy komoly szerepet vállalt a Lovassy-ügy mellet. Az országgyűlésen Fáy javaslatára feliratot küldenek a királyhoz, ám az a kancellária süllyesztőjében köt ki. Ezek után Fáy személyesen, egy küldöttség élén felmegy Bécsbe, de nem engedik a király elé. Fáy a helyzetet borzasztónak nevezte, és az országgyűlés összehívását kezdeményezte, ám ekkora már Lovassyt tíz év börtönre ítélték.

Fáy, miután ügyvédi vizsgálati kérelmét visszautasították a Lovassy-ügy kapcsán, a magyar színészet kérdésével kezdett el foglalkozni. Fáy már a kezdetek kezdetén azt hangoztatta, hogy a Nemzeti Színházra szükség van a hazai színjátszás és kultúra ügyének érdekében. Széchenyi eközben telket és 400 ezer forintot csikart ki a nádortól a Nemzeti ügyének kapcsán. A Színészeti Társaság igazgatói posztjaira - Széchenyi javaslatára - Fáy Andrást és Döbrentei Gábort választották meg. Fáy alaposan kiképezte a színészeket, és begyakorolt koreográfiát, dramaturgiát játszatott. Nagy szerepe volt a Nemzeti Színház 1837-es megnyitójának, ám a fokozatos feszültségek és munka következtében kissé megroppant, és lemondott igazgatói posztjáról. (Radics szerint a lemondás oka arra vezethető vissza, hogy "Fáy és Döbrentei többször is csúnyán összeszólalkozott az előadandó darabok és a színház ügyében".)

Fáy rövid pihenő után újult erővel vetette bele magát gazdaságpolitikai eseményekbe és megírta tanulmányát az "Első hazai takarékpénztárról". Fáyt bántotta az a tény, hogy hazánkban ekkor nem volt erős forgandó és forgatható tőke, és a kisemberek a megtakarított pénzüket nem növelhetik, nem raktározhatják el biztonságos helyen. Művében részletesen kifejti érzéseit és gondolatait a témával kapcsolatban, mert szerinte "a takarékpénztárak, jó szerkezet és intézkedés mellett, (...?) a szorgalom szikráját felgerjesszék, s jótékony lángra gyújthassák; a szorgalom pedig szülőanyja a nemzetek jámbor erkölcsének s dajkája a kegyeletnek".

Ám s korabeli közvélemény eleinte hidegen, érdektelenül fogadta a tervezetet. "Maga Széchenyi is borúlátóan állt hozzá a kezdeményezésnek, de nem vett többet, pár részvénynél, pedig alig pár forintot kértek érte" - így emlékezik meg Koltai. Valóban, Fáynak és barátainak házról házra kellett rohangálni, hogy részvényeseket, tőkéseket és támogatókat találjon a takarékpénztár ügyének. A megfeszített munka azonban meghozta eredményét: 1840 januárjában a megyeházán megnyílt a pénztár, s az intézet gyorsan felvirágzott. Hét év alatt hárommillió új befektetője akadt, és évi 90 ezer forintos bevételt hozott a takarékpénztár. Fáy halálakor a pénztár aktív vagyona harminc és félmillió forint, évi jövedelme pedig 65 millió körül forog, mellesleg 1864-ben egy részvény ára kb. hétezer forintot ért.

A pénztár sohasem felejtette el Fáy munkásságát, és a pénztár megalakulásakor igazgatónak választották meg. 1842-ig volt Fáy a Magyar Takarékpénztár igazgatója, az igazgatótanács örökös tagnak mondta ki állandó igazgatóhelyettesi állást biztosítva számára.

Fáy a pénztár sikeres felállítása után az életbiztosítás feltételeit akarta kidolgozni, erről több tanulmányt is készített 1847 folyamán. Ám a közelgő forradalom szele érezhetővé vált és Fáy terveit félre tette. Amikor a forradalom kitört 1848 márciusában Fáy már 66 éves öregember volt, ezért is vonult vissza birtokára, s onnan figyelte miként verik le a szabadságharcot, és barátai kénytelenek menekülni a császár bosszúja elől, érzékenyen érintette még Fáyt az, hogy barátja Széchenyi idegösszeomlást kapott.

A szabadságharc leverése után leginkább az irodalomnak élt. Legfontosabb irodalmi regényét már 1832-ben elkészítette, a "Bélteky ház" a legelső magyar társadalmi regény, amiben a Bélteky család két generációja közti ellentétet tárgyalja, miközben maga az író haladó gondolatokat közvetítve áll az új nemzedék oldalára.

A szabadságharc veresége után visszatér Pestre, ahol még megünnepli 50 éves írói jubileumát, ám hosszan elhúzódó, súlyos betegsége miatt a kiegyezést már nem élhette meg. 1864-ben pesti lakásán érte utol a halál.

Fáy András emlékére

Fáy egy olyan korban született, melyben embernek lenni, magyarnak lenni nehéz volt. Életét a magyar népnek, az ország szellemi és gazdasági felvirágoztatásának szentelte. Jelentős irodalmi munkát végzett, és az összes szépirodalmi munkái 18431844-ben, nyolc kötetben jelentek meg. Társadalmi téren is nagy ember volt. Számos létesítmény tagja, vezetője, igazgatója volt. Hadd fejezzem be e munkát egy olyan ember szavaival, aki jól ismerte Fáyt:

"A haza mindene volt, nemzetünk egyik legmunkásabb tagja, leghasznosabb fia, aki egész életét a haza javának szentelte, önzetlenül, viszonzást nem várva, sőt inkább magáéból áldozva. Higgadt józan ember volt, aki ezerfelé osztva szét eszét és tudását, munkáját nem sajnálva soha nem fáradó s meg nem tévedő, hanem jókedvű és dolgait okosan eligazító. Minden dolgát és tetteit jókedvűen idézte és ezért méltán szolgált rá a vidám bölcs elnevezésre."

Szemere Pál


Felhasznált szakirodalom:

Badics Ferenc: Fáy András életrajza; Budapest 1890. MTA
Fáy András: Terve a' Pest-megyei köznép számára felállítandó Takarék Pénztárnak
Farkasfalvi Findula Imre: Fáy András élete és művei; Budapest 1888.
Dr. Koltai Virgil: Fáy András élete és működése; Győr 1890.
Dombi Alice - Oláh János: A múlt század jelesei II.; Szeged 1998.
Kövesi Csaba: Fáy András és Kora; Budapest 1983.
Internet

Köszönet a Fáy András SZKI könyvtárának, hogy a "Fáy hagyaték" anyagát használhattam.

 

Vissza a lap tetejére

 

Mikszáth Kálmán Fáy Andrásról


(Mikszáth Kálmán: Írói arcképek.
Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1953. 215 p.
Fáy András /1786-1864/ 40-42. p.)

Fáy András
1786-1864

Hol volt, hol nem volt (ámbár hiszen csak itt, Magyarországon lehetett), valaki szent buzgalommal csinált egy hatalmas pénzintézetet, s amellett olyan buzgalommal költött meséket és regényes históriákat. Mai szemmel nézve szinte hihetetlennek látszik. Mert aki ma regényeket komponál, nem fundál pénzintézeteket is, aki pénzintézeteket üt nyélbe, az nem ír regényeket. Hanem abban az időben összefért, sőt voltaképpen egyet jelentett a két funkció s tekintetes Fáy András táblabíró úr akképpen okoskodott, hogy ami pénze van a magyarnak, hozza be ebbe az intézetbe (az első hazai takarékpénztárba), hadd kamatozzék neki. Ami szellemi kincse pedig neki vagyon, e mesék és regények révén szétosztja a nép közt, hadd kamatozzék a hazának.

Fáy András Kohányban, Zemplén megyében született, 1786-ban, előkelő családból, melynek legendái IV. Béláig szállnak vissza. Elvégezvén gondos tanulmányait, gombai birtokán telepszik le, s az akkor gazdag úrfiak módjára a szolgabíróságon kezdi Pest megyénél.

De ez nem elégítheti ki sokáig. Tartalmas, izzó gondolatokkal, hatalmas tervekkel teli feje, használni akaró nemes lelke feljebb ösztökéli. Ne tessék félreérteni, nem stréber ő. Nincs még akkor az a faj. Pestre vágyik, hogy nagyobb karriert csináljon, de ez nem dieten classist, rendjelt, belső titkos tanácsosságot jelent, mint ahogy jelentene most. Ezt a nagyobb karriert el is éri. Felköltözködik állandóan 1818-ban s lesz belőle, ahogy Szemere Pál nevezte: "a haza mindenese".

Pesti letelepedése éppen az újjászületés legelejére esik. Gyenge kis hullámzás volt észlelhető, valami homályos törekvés, átgyúrni ezt az Ázsiát Európává. Egy-egy izmosabb kar neki látszott gyürkőzni valamely kezdeményezésnek, egy-egy váll aláhajlott, hogy tegyenek rá valami terhet. De mit? Hiszen éppen azt nehéz kigondolni. Mindent csinálhat, aki dolgozni akar; azért mindent, mert nincsen megcsinálva semmi. Azon módon van az ország, ahogy a török itt hagyta, még itt érzik a szandáljaik szaga is.

Fáy mindenekelőtt a tollhoz nyúlt s megírta meséit, melyek nagy hatást keltettek országszerte, mert az aktuális magyar életre vonatkoztak. Korszerű eszméket szór szét, égető feladatokat vet föl, humorral vagy éles gúnnyal ostorozza a nemzeti hibákat, parabolákban és állati cselekményekben, úgy, mint egykor Aesopus. - Csakhogy Aesopus pusztán mesélt és tanított, Fáy pedig azonfelül politizált és rázogatta az alvó nemzetet.

Gyorsan követték egymást egyéb munkái, a Különös testamentum, egy pár jóízű, humoros elbeszélés, a magyar nevelés és társadalom ferdeségeit ostorozó és egy vígjáték: Régi pénzek Erdélyben. Már ekkor motoszkált fejében egy állandó pesti színház építése, melyhez meg is szerzi a telket. Ugyanazt, amelyen ma áll a Nemzeti Színház.

Százféle dolgot mozgat; olyan, mint az élesztő a tésztában. Szinte félnének a göndörhajú, gömbölyű fejű, villogó szemű, fekete úrtól az emberek, ha nem becsülnék olyan nagyon, mert mindig tele van a zsebe aláírási ívekkel, a feje plánumokkal. S hogy tud persvadeálni! Mindenütt ott van s mindég mozog, mint az eleven ezüst. Egy biztosító intézetről álmodik, ipartestületet tervez, takarékpénztárhoz toboroz részvényeseket; Széchenyi István udvariasságból ír alá néhány részvényt, kétkedő mosolygással, hogy: Nem lesz abból semmi.

1832-ben jelenik meg legkiválóbb munkája: a Bélteky ház két kötetben. Az első magyar regény, mely a magyar társadalmi életbe markol bele merészen. Mintegy gitár-kíséret ez a regény a Széchenyi reformokat sürgető mennydörgő szózataihoz. Élénk és meglepően találó színekkel vannak rajzolva a maradi alakok, egyszersmind bemutatva mintegy ellentétképpen a jövő Magyarország emberei is, mint a hajnövesztő szerek kínálásánál egymás mellett szemlélhetőleg a kopasz és a Loreley-hajú fejek.

A regény szinte megrázó hatást tett, bár szerkezete egy kicsit gyenge; Fáy egyébiránt maga is beismeri, hogy őt elsősorban a "használni akarás tendenciája vezeti" írásaiban és nem a művészi szempont.

Magyar ember lévén, nem kerülhette ki a politikát sem. 1835-ben mint Pest megye követe vett részt a pozsonyi diétán. A negyvenes évek elején elnöke volt az Ellenzéki Körnek s több politikai cikket is írt.

Növekedő írói érdemei mellett egyéni tekintélye és nimbusza hova-tovább nagyobb dimenziókat vett föl; ha Széchenyi nincs, őt illeti a "legnagyobb magyar" titulusa, ha Deák nincs, ő nevezhető a "haza bölcsének" - így azonban maradt végig "a nemzet mindenese".

Nem egész végig. Mert a forradalom után teljesen visszavonult a közélettől. Egy szalmaszálat se tett többé keresztül. Hiszen most már az ország a németeké. Hanem a nyelv, az még a mienk s innen lehet még föltámadás. Kizárólag az irodalomra vetette magát. Írt, írt szakadatlanul. Rendre jelentek regényei, Jávor orvos és szolgája Bakator Ambrus, a Szutyogfalviak, vígjátékai, a Mátrai vadászat, Régi szerelem nem avul el; neveléstani értekezései stb. Az öregség is jött, jött, a kéz immár reszketett, a betűk összefolytak, de ő azért csak egyre írt, még hetvennyolc éves aggastyán korában is. Méltán mondták róla, hogy a férfiú érett eszével dolgozott, mint fiatal ember, s az ifjúság lángoló tüzével, mint aggastyán. 1864-ben halt meg, szép júliusi napon, midőn ferencvárosi gyönyörű kertjében javában nyíltak a rózsák. Ez a kert volt a legkedvesebbje; ő ültette, ő teremtette sívó-homokon. Itt szeretett irogatni délutánonkint, ha nem kocsizott ki fóti szőlőjébe; e két helyen gyakorta gyűjtötte össze barátjait, kivált a fóti szüretek voltak vidámak és híresek. Vörösmarty Mihály Fóti dala is innen való.

Fél század múlt el azóta, s hol van ez már mind? Mi lett az ő kedves alkotásaiból? A szőlőt megette a filoxera, a ferencvárosi bájos paradicsom helyén buta bérkaszárnyák meredeznek, nagy port vert regényei, színművei többé-kevésbé elavultak. Csak a takarékpénztára fejlődött ki nagyobbnak, mint amilyennek valaha álmodta. Csak a pénz halhatatlan.

(1908)

Vissza a lap tetejére

Fáyak és fáysták

 

Írta Ghyczyné Fáy Tünde iskolánk 100 éves évfordulójára 2008-ban

A Fáy Társaság kapcsolata a budapesti Fáy András Közlekedésgépészeti Mûszaki Szakközépiskolával
Hazánk 1992-ben emlékezett meg a tatárjárásról és annak végzetes eseményérõl, a muhi csatáról, amelybõl IV. Béla királynak csak önfeláldozó testõrsége segítségével sikerült ép bõrrel megmenekülnie. Ennek a testõrségnek a tagjai közül valók voltak Rugach fiai, Don és Barnabás, akiknek a király egy évvel késõbb "Fáy földet" birtokul adta, "tekintve szolgálataikat, amelyeket nekünk a tatárok idején személyesen tanúsítottak és lovukat nekünk adva magukat halálra szánták." (Idézet az adománylevélbõl)
A Fáy Társaság 1992-ben alakult meg Budapesten azzal a szándékkal, hogy a család IV. Béla király általi adományozását és 750 éves fennállását megünnepelje. Felkutattuk a még élõ Fáyakat és a már más nevet viselõ leszármazottakat. Száznál is többet sikerült megtalálni, sokakat határainkon túl. A rendezvénysorozatra 1993. augusztus 27. és 29. között került sor több helyszínen. Ezeknek egyike volt a Fáy András Közlekedésgépészeti Mûszaki Szakközépiskola, amelynek akkori igazgatójával, Varró Lajos úrral elõzetesen megállapodtunk abban, hogy az iskola a Társaság jogi tagja lesz, és otthont ad rendezvényeinek. A szerzõdéstervezet szövegét 1993. január 15-én véglegesítették és írták alá Társaságunk részérõl dr. Fáy Tibor elnök és dr. Fáy Csaba titkár. Ezt követõen minden hónapban egyszer összejöttünk az iskolában és együttesen szerveztük a jubileumi rendezvényt. Az emlékünnepségnek része volt egy családtörténeti kiállítás, amelyet az iskola folyosóján és a díszteremben helyeztünk el. A családtagok számos régi holmit, fotót, könyvet, oklevelet hoztak el, de nagy segítséget nyújtott maga az iskola is, amelynek könyvtárosa, Hevényi Attiláné rendelkezésre bocsátotta Fáy András mûveinek korabeli példányait. A rendezvény során elhangzott elõadások jelentõs része foglalkozott családunk legnagyobb alakjával, Fáy Andrással, életmûvével és annak az utókorra gyakorolt hatásával. Társaságunk egyik fõ feladatának tekinti az õ emlékének és szellemiségének õrzését, ápolását és ebben igyekszik más hasonló célkitûzésû szervezettel, intézménnyel együttmûködni. Köszönjük, hogy e tevékenységünkben az iskola segít és támogat bennünket.
A Fáy András Közlekedésgépészeti Mûszaki Szakközépiskola 100 éves jubileuma alkalmából rendkívül ötletesen emlékezik meg névadójáról. A számos rendezvény és esemény mellett 100 diák 100 nap alatt egy-egy Fáy András-mesét és aforizmát olvas fel, valamint kiírtak egy meseíró pályázatot is, amelynek nyertesei komoly díjazásban részesülnek. Társaságunk számára megtiszteltetés, hogy a zsûri elnökéül egy családtagot kért fel az iskolavezetés. Ezen kívül idegen nyelvû Fáy-életrajzi fordító- és mesemondóversenyt is rendeznek.
Örömmel látjuk, hogy a Fáy András nevét viselõ iskolák számára mennyire fontos a hagyományápolás. A Közlekedésgépészeti Szakközépiskola folyosóin járva a tablókat és a különbözõ tematikájú tárlókat szemlélve feltûnik, hogy az intézményben különösen nagy figyelmet fordítanak a történelmi kontinuitás és az értéket teremtõ elõdök példájának szem elõtt tartására. Nemcsak Fáy András emlékének adóznak az évenkénti koszorúzással, valamint egy állandó mini kiállítással, hanem látható emléket állítanak az iskola által kimûvelt, elõzõ generációk nagyjainak is.
Ahogy Rugach családfája szétterebélyesedett az évszázadok során Fáy családdá, úgy az iskola által megteremtett szellemiség is nemzedékrõl nemzedékre öröklõdik, ezáltal egyfajta fáysta családdá összefogva mindazokat, akik a múltban, jelenben és a jövõben részesednek belõle.

Budapest, 2008. március 2.

Ghyczyné Fáy Tünde
a Fáy Társaság titkára

Vissza a lap tetejére